Tsukiji, a japán halpiac 2.

Pár szó a nyitva tartásról és a „munkaidőről”…

Külső piac (a boltoktól függ): 5:00-14:00

Nagykereskedelmi piac: 9 óra után nyitva a látogatók számára

Tonhal aukció: 5:25-6:15 (csak 140 látogató)

 

A piac általában hajnali 3-kor nyit, mikor az áru megérkezik a világ minden tájáról. (Vasárnap, ünnepnapokon és néhány szerdai napon zárva vannak.) Az aukciós házakat oroshi gyōsha-nak hívják, ahol megállapítják a fagyasztott tonhalak értékét és felkészítik az árukat az árverésre. A vevők szintén megtekintik a portékát, hogy tudják, mire szeretnének alkudni és mennyiért.

Az árverés 5:20 körül kezdődik, és csak engedéllyel rendelkezők vehetnek részt benne (Ezek az emberek lehetnek ottani eladók, éttermi beszerzők, kiskereskedők stb.). Általában 7:00-kor ér véget.

A piac 5:30 és 8:00 között a legforgalmasabb, de utána a mozgolódás jelentősen lecsökken. Sok bolt 11:00kor kezd bezárni, a piac pedig 13:00-kor, hogy ki tudják takarítani. A turisták napi rendszerességgel 5:00 és 6:15 között látogatnak el ide, hogy egy kijelölt helyről megnézhessék a munkafolyamatokat.

Mi történik ezután a halakkal?

A megvásárolt halakat teherautókra rakják, hogy később hajón elszállíthassák a következő állomásra vagy kiskocsikra rakják, és szétszortírozzák a piac üzletei között. Ott már a tulajdonosok darabolják fel és készítik elő az eladásra. A nagyobb halak esetében, mint például a tonhal vagy a kardhal ezek a műveletek már bonyolultabbak. Gyakran vágják fel őket hatalmas szalagfűrészekkel, a friss tonhalat pedig akár egy méternél is nagyobb késekkel szeletelik. Ezeket a késeket oroshi-hōchō-nak, maguro-bōchō-nak, vagy hanchō-hōchō-nak hívják.

 

   

Miről és mennyiről is beszélünk pontosan?

A piac több mint 400 (összesen kb. 450) különböző fajtájú tengeri ételt árusít az olcsó hínártól a legdrágább kaviárig, az apró szardíniáktól a 300kg-s tonhalig, és a vitatott bálnafajokig. Tōkyō három piacán összesen 700.000 tonnányi tengeri halat bocsátanak áruba minden évben. Teljes összegük még a 600 milliárd yen értéket is meghaladja. 1993-ban 787.782 tonnányi (2.888 tonna naponta) 748 milliárd yen értékű tengeri szállítmány (2 milliárd 800millió/ nap) fordult meg összesen. Tengeri áruval foglalkozó részlegek három piacon találhatóak meg: Tsukiji, Ohta és Adachi. Mindazonáltal a Tsukiji piac a teljes mennyiség 87%-át forgalmazza, s ezzel a világ legnagyobb piacának tekinthető.

A nyilvántartott alkalmazottak száma 2010 jan. 25-én 60000 és 65000 ezer fő között volt, amibe beletartoznak a nagykereskedők, az árverések kikiáltói, céges alkalmazottak, viszonteladók és könyvelők.

Tsukiji és a turisták

A látogatók számának növekedése és az ezzel járó problémák miatt több alkalommal is kitiltották a turistákat a tonhal árverésről. (2008. dec. 15-től 2009. január 17-ig; 2009. december 10-től 2010. január 23-ig, 2010 ápr 8-tól 2010 május 10-ig.) A legutolsó kitiltás óta már ismét megnyitotta kapuit. Ám most már csak 140 látogatót fogadnak érkezési sorrend alapján. 9:00 óráig a belső piacra külsősök számára tilos a belépés. A 2011 márciusi földrengés miatt július 26-ig az összes turistát kitiltották az aukcióról.

A Tokiói Fővárosi Önkormányzat ellenőrei felügyelik a piac működését, hogy betartassák az élelmiszer higiéniai törvényt.

Végül egy kis érdekesség és pár kép

Ezek a szabályok vonatkoznak a Tsukiji piac látogatóira

1. Bizonyos helyekre csak meghatalmazott személyek léphetnek be!

2. Ne akadályozza a forgalmat!

3. Ne hozzon nagy táskát vagy bőröndöt a piac területére!

4. Belépés magas sarkú cipőben vagy szandálban tilos!

5. Ne hozzon kisgyermekeket vagy háziállatokat!

6. A piac területén tilos a dohányzás!

7. Ne nyúljon semmihez!

Források

1. kép Google images

2. kép Wikipedia-Tsukiji Fish Market

3. kép Wikipedia-Tsukiji Fish Market

4. kép Google image (Tuna auction)

5. kép Google image (Fish market products)

6. kép Google image (Fish market products)

7. kép Google image (Fish market products)

http://www.japan-guide.com/e/e3021.html

Tsukiji, a japán halpiac 1.

Az előző cikkektől kissé eltérően, én Japán egyik híres hallal kapcsolatos helyéről írnék nektek.

Ez a híres hely pedig nem más, mint a Tokiói Nagyvárosi Központi Nagybani piac (東京都中央卸売市場 Tōkyō-to Chūō Oroshiuri Shijō). Közismertebb nevén a Tsukiji halpiac (築地市場 Tsukiji shijō). Ez a világ legnagyobb tenger gyümölcseit és halat árusító piaca. A Toei Ōedo vonal Tsukijishijō állomása és a tokiói metró Hibiya vonalán lévő Tsukiji állomás közelében található.

Ezen a térképen megnézhetitek:

S most, hogy térben már el tudjuk helyezni, tegyük meg ezt időben is. Következzen egy kis történelmi áttekintés!

Úgy tartják, hogy az “Uogashi” (a kifejezés egy part menti nagykereskedelmi halpiacra utal a Nihonbashi közelében), vagyis a folyó menti halpiac története a 16. századig, az Edo-korszak kezdetéig nyúlik vissza. Az első Tokugawa shōgun (Tokugawa Ieyasu) és Edo építtetője halászokat hívott Tsukudaijimából és Ōsakából, és halászati kiváltságot adott nekik annak érdekében, hogy az Edo kastélyt hallal tudják ellátni. A halászok a halat a kastélyba szállították, a maradékot pedig eladták Nihonbashi híd közelében. Ez volt az Uogashi kezdete. A népesség növekedésével pedig egyre nagyobb lett a halra való kereslet, ezért az Uogashit megreformálták, és piaccá fejlesztették. A piacot a sógunátusi engedéllyel rendelkező kereskedők vezették, akik helyi kikötőkből vásárolták a halat, amit a piacon dolgozó árusoknak eladtak, így építve a későbbi elosztó hálózatukat. A zöldségpiacok zöldségekkel foglalkoztak, és Edo külvárosaiban tömörültek, mint Kandában, Senjuban és Komagoméban. Ez Edo három nagy zöldségpiaca. A piacok fellendülése a nagykereskedőknek és a halpiacoknak volt köszönhető. Az Edo-korszakban a termékek árát főként az eladó és a vevők közti alkudozás határozta meg. Nyilvános árverésekre alig került sor, kivéve a zöldségpiacokon. A Meiji- és Taisho-érákban a nagykereskedők kiváltságai megszűntek. 1923-ban mintegy 20 magánpiac pusztult el szinte teljesen a nagy kantói földrengésben. A földregés után Tokió városa megkezdte egy központi nagykereskedelmi piac építését egy még abban az évben kihirdetett „Központi Nagybani Piac törvény” alapján. Ennek eredményeképp jött létre Tsukiji, Kanda és Koto piaca, és a növekvő népesség újabb piacok sikeréhez vezetett.

Mori Kazan-Price fixing by wholesalers and jobbers in the late Edo period

Hogyan közelíthető meg?

 1.  Öt perces sétával a Tsukiji állomástól a Hibiya metróvonalon

2.  A tōkyōi állomástól: a Marunouchi metróvonalon Tōkyō Ginzáig kell utazni (3 perc), és ott át kell szállni a Hibiya metróvonalra, hogy a Tsukiji állomáshoz érjen (3 perc)

3. A Shinjuku állomástól: az Ōedo metróvonalon közvetlen Shinjukutól a Tsukiji Shijō állomásig kell menni (20 perc)

Hogyan is néz ki a piactér? 

Területe két részre van osztva: egy belső piactérre (jōnai-shijō) és egy külső piactérre (jōgai-shijō).

Előbbiben működik az engedélyezett nagybani piac, ahol az aukciók és a halfeldolgozás jelentős része történik, és ahol az eladók (kb. 900) kis standokon árulják portékájukat. Ide 9 óra előtt nem engedik be a látogatókat, többek közt a balesetek elkerülése miatt, hiszen ekkor van a piac úgymond „csúcsideje”. Utóbbi a nagy-és kiskereskedelmi üzletek keveréke, amik japán konyhai eszközöket, étteremi felszereléseket, zöldségeket és tenger gyümölcseit árusítanak, s mindemellett éttermeket is találhatunk itt (főképp sushiéttermeket, melyek már reggel öt órától nyitva vannak!).

 

Források:

1 

2. kép Tokyo Metropolitan Government-Origin

3. kép Tokyo Travel-Tsukiji Fish Market

Tokyo Travel-Tsukiji Fish Market: http://www.japan-guide.com/e/e3021.html

Folyt. köv.

Japán őrületek – előzmények

Üdv!

Szerény személyem a későbbiekben mindenféle japán kütyükről, és az azok által kialakult hisztériákról fog írni. Egy időben itt is nagy divat volt például a tamagocsi.

Előtte azonban szeretnék írni arról, hogy vajon miért válhatott Japán ennyire technológia- és kütyümániássá.
Ahogyan biztosan tudjátok, Japán a második világháború után teljesen újjáépült. Mivel Tókjót is többször is lebombázták, az egész arculatot újjá lehetett varázsolni. A japánok amellett döntöttek, hogy a technológia fejlesztésére fókuszálnak majd, hisz látták, mit meg lehet csinálni. De sosem arra törekedtek, hogy fegyvereket stb. gyártsanak, hanem a „védelmező technológia” hívei a mai napig is.

Míg a világ többi része repülő autókról, illetve az emberiséget leigázó robotokról, addig Japán a mindennapi életet segítő, gyártást stb. könnyebbé tevő masinákról fantáziált. Bár esetükben ez tovább ment az álmodozásnál, mert, mint tudjuk, Japán vezető robotgyárrá vált.
Amikor azt mondom, robot, nem a humanoid terminátor-féle masinákra kell igazából gondolni, hanem az olyanokra, amikről gyakran megfeledkezünk – például a gyárban az autót összerakó robot, a konyhában fellelhető robot(gép), ésatöbbi.

Mivel ennyire robot- és technológiaszeretők voltak már akkor is, nem csoda, hogy az első japán mangának is robot volt a főszereplője – eredeti nevén Mighty Atom, illetve, ahogy nyugaton elterjedt, Astroboy. Azért lett ilyen sikeres, mert bár robot, mégis Pinokkió-szerűen emberi volt. Ez még inkább elősegítette azt, hogy a japánok nem a gonoszt, hanem a jót, a védőt látták a robotokban.

Az utána következő robot Iron Man #28 volt.

Ő azt a fajtáját teremtette meg a robotoknak, amelyet ember irányít (míg Mighty Atom „élt” ). Schodt szerint minden utánuk következő robotnak ők ketten az ősei. Iron Man egyébként hatalmas volt, és ennek hatására a legtöbb mangában található robot szintén nagy méretű.

Iron Man után megszületett Doraemon, ami egy robot macska a jövőből.

Itt is elő jön a technológia védelmező szerepe – Doraemon a jövőből jött, és folyton jönnek a jövőből különféle dolgok, hogy segítsék a főszereplőt.
Doraemon az első „SD” (super deformed) karakter, később ugyan ennek a képviselőjeként jelenik meg Hello Kitty, ami nálunk csak nemrég lett divat, de sajnos azóta sem lehet elmenni játékbolt mellett, hogy ne nézne ránk a polcról.
Doraemon legjellegzetesebb, legismertebb „képessége” a „dokodemo door”, ami gyakorlatilag egy teleport eszköz.

Ezek mind-mind hozzájárultak a későbbi divatok, például a tamagocsi kialakulásához. (tamagocsiról külön cikkben olvashattok majd)

Ismét egy újabb típusú robot jelent meg, melynek neve Mazinger Z.

Ez elindított egy újabb őrületet, a játékokat. Kilőhető ököl, a robotba dokkoló kisebb hajók, gondolhatjuk, hogy egyből befut.
Később Nagai, a Mazinger Z alkotója ismét nagyot alkotott, és megszületett az első olyan robot, mely több kis részből áll – Combattara, akiről sajnos semmilyen képet nem találtam.

Ezek hatására rengeteg őrület söpört végig Japánon, és némelyik még át is került a világ többi részére is (tamagocsi). Japánban továbbá volt még „Kyoko Date”, az első virtuális randilány. Aztán van még GameBoy, PlayStation, DiscMan, a robotkutyák…
Ezekben megtalálható az összes, fent említett robotjellegzetesség, illetve amit az emberekből kiváltott – tamagocsinál például mi magunk vagyunk Doraemon, akik segítenek felnevelni egy csirkétől kezdve nyáladzó űrlényeken át gyakorlatilag bármit.

Így eljutottam magukig a kütyükig, most már tudjátok, miért is van ennyi belőlük, és miért szeretik őket ennyire, következő cikkemben pedig olvashattok a tamagocsiról, mint az első olyan kütyü, ami bejárta a világot.

Források:
Solomon, Charles (2009-10-23). “Astro Boy was role model who revolutionized manga”. The Los Angeles Times.
Mark Gilson, “A Brief History of Japanese Robophilia”, Leonardo 31 (5), p. 367–369 [368].

1 2 3 4

可愛い – kawaii 2

Íme a Kawaii cikk második része. Jó szórakozást!

Mi az oka a „kawaii” kialakulásának?

A cukiságot egyféle „gyógyszerként” használják Japán elképesztően merev társadalmában. Míg nyugaton a felnőttkor a szabadságot jelenti, a japán fiatalok ezt egy komor időszaknak tekintik, tele nehéz terhekkel, ahol kötelességük van a családdal, a vállalattal és a társadalommal szemben.

Egy hozzávetőleg nyugodt,  szórakoztató elemi iskola után, a fiatalokat erőteljesen ösztönzik a kemény tanulásra, hogy a legjobb egyetemekre kerüljenek be. A sok teher következtében egyre inkább a gyerekkorba vágynak. A nőknek különösen nehéz a helyzetük Japánban, habár az 1970-es, 80-as évek óta kissé javult a helyzet, de még mindig kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak és a legfőbb elvárás tőlük , hogy férjhez menjenek és a családra koncentráljanak. Ezek alapján nem meglepő, hogy a „kawaii” ennyire elterjedt, és főleg a gyerekességre fókuszál. Ha nem felnőttként viselkedsz, akkor újra átélheted a gyermekkor egyszerűségét, boldogságát és érzelmi melegségét, ami hiányzik a modern japán felnőttek életéből.

A „kawaii” megjelenésének más célja is volt. Lázadásként használták (bár elég gyenge és félénk módszer) a szigorú társadalmi szabályok és értékek ellen. Nyugattal ellentétben, ahol a dühvel és szexualitással feltöltött formákat, mint a punkot vagy a rockot használták polgárpukkasztóként, addig a japánok csak egyszerűen nem voltak hajlandóak felnőni.

A „kawaii” őrület tetőfoka az 1980-as évek voltak. Ekkor jelentek meg idolok (tinibálványok), mint Seiko Matsuda, aki nagyban hozzásegített a “kawaii” kultúra elterjedéséhez. A „burriko lány” kinézetet felhasználva sikeresen elnyerte a fiúk szeretetét és a lányok csodálatát. A „burriko lány” kifejezés egy olyan nőt ír le aki gyerekként viselkedik. Kislányos ruhákat viselt, karikalábúnak tűnő pozícióba állt és akcentussal beszélt. Mindezeknek köszönhetően nagy sikere volt és egyre több nő kezdte átvenni a stílusát.

Azok a nők, akik átvették a „kawaii” stílust, a hatalom és az  önállóság  jelképévé alakították át. Sokan közülük nem mentek férjhez, a stílust a szabadságuk kifejezésére használták.  Sok OL (office lady- irodai munkát végző nő), mivel saját jövedelmük volt, nagy összegeket költöttek cuki ruhákra és kiegészítőkre. Egy szubkultúrává váltak, akik a fogyasztást és a materializmust értékelték, így lázadóknak tekintették őket.

Habár többnyire a nők képviselik ezt az irányzatot, egyre több férfire hatással van a Pán Péter szindróma, ők is vissza akarnak térni a gyerekkorukba. Nagyszámú férfi vesz részt ebben a jelenségben.

„Kawaii” ipar

Manapság a „kawaii” fontos részét képezi a japán kultúrának. Repülőgépekre Pokémon karaktereket, markolókra zsiráfokat festenek, a rendőrfülkéket pedig mézeskalács házikóvá alakítják át.

Úgy tartják, az aranyos tárgyak népszerűségének  növekedése  a japán ajándékozás hagyományának köszönhető.  Sok japán úgy véli, hogy jobb cuki tárgyakat ajándékozni, mivel feldobják a hangulatot.

Az aranyos figurákat a tinédzser lányok igazi sztárokként kezelik, rajongói leveleket írnak nekik, és képeikkel díszítik a szobák falait. Ezeket a  figurákat a kis méret, a rövid, általában gömbölyű végtagok jellemzik és gyakran nincs szájuk.

A „kawaii” viszont nem csak a fiatal lányokat, hanem bármilyen korú, nemű vagy társadalmi osztályú embereket vonz.  Úgy tűnik, míg nyugaton a felnőttek a tinédzserkorba szeretnének visszatérni, addig Japánban a gyerekkor a cél. A „kawaii” őrület egyre inkább terjed nyugatra is, bár ott inkább a gyerekek körében népszerű, a felnőtteket annyira nem vonzza.

Összességében ez egy érdekes jelenség, míg a kezdetekben lázadásra illetve gyógyszerként használták egy túlzottan merev társadalomban, ma már egy több milliárd dolláros iparrá nőtte ki magát.

Források:

Terasa, Younker. “Lolita”,New York University, 2011.

Kinsella, Sharon. “Cuties in Japan”, PDF ,1995.

Roach, Mary. “Cute Inc.” Wired Dec. ,1999.

1 2

可愛い – kawaii 1

Ez egy két részből álló bejegyzés lesz. Első részben megtudjátok mi az a “kawaii” és honnan ered, a második rész pedig a kialakulásának az okait mutatja majd be.

„Kawaii” –egy olyan szó, amivel mindenki találkozott, ha egy kicsit is foglalkozott Japánnal. Aki még nem hallott volna róla, ez a kifejezés a japánok cukiság iránti mániájukat írja le.

Sokan megdöbbennek ennek hallatán, ugyanis az átlag emberek Japánt a tisztelettel, a hagyománnyal azonosítják, de manapság elengedhetetlen jellemzője a japán kultúrának a „cuki”.

Amint betesszük lábunkat Japánba, szembetaláljuk magunkat a „kawaii”-val, minden formában: cuki ételek; telefonok; kulcstartók; figurák, akik figyelmeztetnek, hogy ne dohányozzunk közterületen; de még a vécépapírok és a játékautomaták  is cukik. Hello Kitty óvszer? Az is van. Japánban nincs határ, bármi amire gondolni tudsz, az megtalálható valamilyen aranyos formában.

 De mi is pontosan a ”kawaii”?

Hogy mi számít cukinak, az kultúránként változik, de alapjában véve két ellentétes emberi érzésből ered: a vágyból, hogy megvédjük a fiatalságunkat és az irányítás, a manipulálás iránti vágyunkból.

A japán jelentésben mind a szánalom , mind a szadizmus kifejezésre jut. A „kawaii” a kínai  „可愛” összetételből származik. A „可” a lehetséges, méltó, az” 愛 „pedig a szerelem, szeretet kandzsija. Szó szerint szeretetreméltóként fordítják, és főleg az infantilis és törékeny, de ugyanakkor szép leírására használják. Viszont a „kawaii” szoros kapcsolatban áll a „kawaiszō” szóval (可哀相), ami szegényet, szánalmasat, sajnálatraméltót jelent.

Az, hogy pozitívan reagálunk a cukiságra, az benne van a génünkben. Jó érzéssel tölti el az embereket, ha aranyos dolgot látnak. A legújabb kutatások szerint, az aranyos képek ugyanazokat az agyi központokat stimulálják, mint a szex, a jó étel vagy a drogok(pl. kokain). De a cukinak van egy sötétebb oldala is, akárcsak a szex, az étel vagy a drogok, a cuki is függőséget tud okozni. Ha aranyos, törékeny, védtelen tárgyakkal vesszük magunkat körül, az hatalmat biztosít nekünk. Beindítja mind a vágyainkat, hogy öleljünk, védjünk, mind a szadista vágyainkat, hogy uraljunk. Az utóbbi a Grotesque lolita stílusnál jól megfigyelhető, amiről majd egy későbbi bejegyzésben lesz szó.

Függetlenül attól, hogy az anyai vagy az uralkodó érzéseinket indítja be , a cuki könnyen eladható, ezért a gyártók folyamatosan versengenek egymással, hogy ki vonz több vásárlót.

 Honnan ered a „kawaii”?

 A „kawaii” nem volt mindig ennyire elterjedt Japánban. Ez a modern kifejezés az 1970-es években jelent meg, amikor a japán tinédzserek között egy új fajta írást kezdett elterjedni. Informális volt, nyugatias stílusú, balról jobbra írtak, és sok angol kifejezést és szlenget használtak (normál szavaknak a gyerekes kiejtését). Ezeket többek között szívekkel, mosolygós arcokkal és felkiáltójelekkel díszítették.  A felnőttek ennek nem örültek , az iskolákban betiltották, mert a hagyományos japán kultúra elleni lázadásnak tekintették.

Második rész hamarosan következik…

Források:

Terasa, Younker. “Lolita”,New York University, 2011.

Kinsella, Sharon. “Cuties in Japan”, PDF ,1995.

Roach, Mary. “Cute Inc.” Wired Dec. ,1999.

1